Milyen is volt az iskola éved?
Ida
Be kell valljam élveztem ezt a pillantott.Louis még mindig simogatta a sebhelyemet de talán most nem a sebhelyem érdekelte.Bolond vagyok...most el kéne köszönöm vagy egy kicsit hátrébb állni mégis ezt nem mertem megtenni.Valahogy most az érzések felül kerekedtek rajtam.Jó érzés volt,hogy végre a családomon kivűl is tud szeretni engem.Én mindig is erős és nem érzelgős lánynak mutattam be magam,néha még egy kicsit huncut is voltam.Talán ezért is ment olyan gyorsan süllyesztőbe a kapcsolataim...ők nem értettek meg.Mindig azzal lett vége,hogy "ez nem megy,inkább ne folytassuk".A lelkem mélyén viszont tudtam,hogy így volt helyes mert,ők nem értették meg,hogy én csak egy kis szeretett vártam el tőlük.És tessék,most végre megkapom ezt....de nem éppen Louistól vártam ezt.Az eddigi fiúimtól nem kaptam ezt meg,hol ott Louis nem is fiúm.Ebbe a gyönyörű pillanatba egy lúd képes megzavarni minket.Louis feleszményelt arra,hogy egyenesen a lábát harapta meg a lúd.
-Hu,ez aztán jó erősen tud harapni-fogta meg a lábát ott ahol az imént a lúd belé harapott.
-Ezeket a ludakat idomítani kéne mielőtt több kárt tesznek az emberbe-szóltam zavartan.
-Remek holnapi teendő a ludakkal már megvan-válaszolta nevetve Louis miközben rám nézett.Most mintha megváltozott volna valami...most nem úgy vélekedtem a pillantásairól ahogy eddig...mondom,hogy itt valami nagyon nincs rendben velem.Bolond vagyok...igen ez lehet az oka.
-Hé,Louis ne csak flörtölj hanem segíts is-kiabált felénk Harry amint a hátán lévő libával küzd.
-Mondja az akinek eddig a kapcsolatai még 2 hónapig sem tartottak-ment Harry felé Louis.Én elmerengtem Louisba de aztán a kezem akaratlanul is az arcomhoz vágtam.Két szóval...felpofoztam magam.
Dorothee
Liammel a kukorica hegyek után egy erdőbe folytattuk a sétánkat.Közbe egyre többet tudtunk meg egymásról.Megtudtam,hogy fél a kanalaktól....oké ez elég fura.Na meg azt is megtudtam róla,hogy első nagy szerelmét egy dalba hívta randizni.Ez igazán romantikus főleg ha az első szerelemről beszélnünk de úgy tartják,hogy nem lehet minden tökéletes.Ahogy ez a gyönyörű elhívás sem,ugyan is Liamet kikosarazta a lány.Pedig ez tényleg szép dolog egy fiútól...ha engem kértek volna fel így egy randira,akár tetszik akár nem de a kedves gesztus miatt tartozom ennyivel.Minden ember más és más fajta...de ez a lány szerintem nem is érdemelte meg Liamet ha így átvágta.Liam azt mondta,hogy mostanra teljesen megérti első szerelmével kapcsolatos ügyet,bár mostanra már nem így hív el egy lányt randira de én nem bánnám ha mégis visszatérne ehhez a szokáshoz.Én magamról annyit meséltem,hogy anyukámmal élek 3 éve de amitől a legjobban féltem,hogy rákérdez mi van apukámmal én azt válaszoltam,hogy nem szeretnék róla inkább beszélni.Még mindig nagyon rosszul érintett....főleg mert,ez egy sötét árnyék az életemből.Arról is beszéltem neki,hogy imádok sütni főzni.Liam azt mondta,hogy a nővérével Ruthhal jól kijönnénk mivel ő is nagyon szeret sütni,főzni ráadásul vannak titkos receptjei amit még a család tagjaival se oszt meg.Én is így vagyok ezzel,anyunak valamikor azt se mondom meg,hogy hol találtam hanem csak annyit,hogy ha ő is keresgél egy kicsit mint én akkor talán szerencsésen talál ő is ilyen recepteket.
-És mondd csak neked milyen volt az iskola,úgy körülményileg?-nézett rám Liam.
-Körülményileg nem túl társadalmi lélek voltam talán ezért is fordult elő,hogy már az 1.osztálytól a végzős évig nem nagyon barátkoztam senkivel.Egyszerűen nem tudtam senkivel megtalálni a közös hangot mivel én mindig is így különc voltam ezért mindig kilógtam a sorból-magyaráztam Liamnek mire ő egy felbólintással válaszolt.
-Tudod te nekem már az elejétől is zárkózottnak tűntél...-de nem hagytam,hogy befejezze mert ellöktem magam mellől.
-Amint látod kinőttem ezt a korszakot-válaszoltam nevetve mire ő is vissza jött egy mosollyal az arcán.
-Tudod csak jobban megkellet volna ismerni az embereket,elvégre engem sem kezeltél így az elején-felelte Liam.
-Oké,de értsd meg nem voltam társasági lény-védekeztem majd terelni próbáltam a szót-És veled mi volt az iskolába?
Erre Liam megállt én meg felé fordultam.Az arcáról az iménti mosoly legördült helyette egy szomorú arc jött létre.
-Jaj Liam...-fordultam vele szembe de ő félbe szakított.
-Semmi baj-válaszolta halkan és megvakarta szemét-Tudod én se voltam valami nagy ász a suliba.Volt egy társaság akik nem kifejezetten kedveltek,igazából máig sem tudom milyen okból vagy csak talán ez volt a hobbijuk...nem tudom.Ezek az alakok sokszor elérték azt,hogy ellógjak az iskolából.Nehéz éveim voltak ez által.
Én csak némán hallgattam....borzalmas lehetett ezek szerint neki is a gyerek kora.Egy cipőbe járunk...tudom milyen érzés lehetett neki.Tudom,hogy milyen az mikor egy hangya vagy az emberek szemébe akit könnyen eltudnak tiporni.Liam is átesett ezeken a félelmeken mint én...csak,hogy ő az iskolában én máshol.
-És mi lett végül?-kérdeztem zavartan közbe kisöpörtem egy tincset az arcomból.
-Hiába szóltam az igazgatónak és a szüleimnek ,még ezzel se tudtam magamat megvédeni-sóhajtott föl Liam majd folytatta egy szemernyi mosollyal az arcán-Ezért tudod mit csináltam?
-Felpofoztad őket vagy 10-szer és aztán békén hagytak?-kérdeztem most már egy kicsit jobb kedvel Liamtől.
-Majdnem-vont vállat-Mivel nem volt bátyám ezért megkértem egy fiút aki akár a bátyám is lehetne,hogy segítsen nekem.
-És sikerült?-húztam össze a szemeim.
-Azóta fülük botját sem képesek ide tolni elém főleg nem mióta híresség vált belőlem-válaszolta nevetve Liam.-De ezért is erősítettem magam bicepszre,hogy máskor se forduljon elő ez.
-Látod Liam!Ebből is látszik,hogy te jobb sorsot érdemeltél-mentem közelebb hozzá-Ha még hirtelen elő is kerülnének a semmiből talán még akkor se mernének elég állni és zaklatni.
-Hála a családomnak,nélkülük biztosan nem ment volna-felelte Liam mire én akaratlanul is elmosolyodtam.
-Tudod most már jobban felnézek rád mert,te szembe szálltál a félelmeiddel és az álmaidat is megvalósítottad-vallottam be a csodálatomat Liamnek.
-Dorothee semmi sem lehetetlen!Hidd el ha hiszel az álmaidba akkor bármi megvalósulhat-biztatott Liam közbe egy rövid időre megsimogatta vállam.
-Bár úgy lenne!-sóhajtottam föl csalódó tan-De tudod nekem sose kedvezett a szerencse!
-Ki tudja...talán itt lenne az ideje-küldött felém egy biztató mosolyt.Elmosolyodtam ezek hallatán....tényleg talán itt lenne az ideje...ahogy Liam lefestette a múltját és a mostani állás pontját,az szinte egy tündér mesébe illő dolog.Szörnyű múltja volt de ugyanakkor neki megadatott ez a mostani habos-babos élet.
-Én is az X-Factorból kezdtem ezt a jövőt,és látod,hogy mára minket emlegetnek a legsikeresebb fiú bandájának-mondta még mindig mosolyogva Liam.
-Jaj bárcsak...jól jönne nekem is...nem csak az anyagi válság de még a munka körülményeim is tisztázódnának-szóltam el magam halkan de rájöttem most olyat kotyogtam ki amit a legjobban eltitkoltam a világ elől.
-Hé,ha még te nem is én hiszek abba,hogy téged világ szerte fognak ismerni-fogta meg gyöngéden a kezem.Jó érzés volt ezeket hallani.Liam teljesen megértette a gondom.
-Tudod mi dobhatna föl ilyenkor téged?-nézett kérdően rám Liam mire én csak egy értetlen arcot vágtam.
-Egy dal-válaszolt mosolyogva-Nyugi ez nem olyan mint Louisé.
Egy kicsit kuncogtam aztán vártam a választ.
-Tudod nem rég csináltunk egy videoklipet,azt hiszem,hogy tetszene a dal-felelte egy apró mosollyal Liam.
-Halljuk-sietettem egy széles mosollyal és egyből bele kezdett a dalba.
You're insecure
Don't know what for
You're turning heads when you walk through the door
Don't need make up
To cover up
Being the way that you are is enough
Everyone else in the room can see it
Everyone else but you
-----*-----
Harry
Borzalmas egy nap...először megtudjuk,hogy egy farmra kell menni,ahol tér erő sincs,aztán még egy csirke is volt a mosdóba és még ami ennél is rosszabb volt,hogy ezeket a vad libákat terelgetni kellet.A jó hír viszont nem sokkal ezek után kezdődött.
-Oké-fiúk!7 óra van tehát mára mindenki soron volt-ezzel a kijelentéssel Bob beajnározta a libákat a pajtába mi pedig a fiúkkal elégedetten estünk össze.
-Soha többet nem akarok ezen az 5 napon kívül libát látni-jelentette ki fáradtan Zayn.
-Én se!-mondtam ki büszkén-Tesznek róla,hogy az ember mindig figyelje őket!
-De elvégre nekünk is ez a munkánk-szólalt meg a hátam mögött Louis.Oké,egyértelműen igaza van de teszek róla,hogy félig legyen igaza.
-Csak részbe mi nem vagyunk elvadulva mint ezek a szárnyasok-lefeküdtem a poros betonra nem érdekelve,hogy mim lesz olyan csak élvezni akartam még a lemenő nap parányi melegét.Viszont nem sokáig élvezhettem mert,valaki beárnyékolt engem.Azonnal kinyitottam a szemem és szembe találtam magam a fölöttem álló Idával.
-Menjél innen Ida!Eltakarod a napot-tessékeltem aréb a kezemmel de ő egy üveg pohár vizet adott e-helyet.
-Ez meg minek?-néztem értetlenül a barna hajú leányzóra.
-Gondoltam kifáradtatok ezért hozok ki nektek egy kis vizet-ült le mellém ezekkel a szavakkal.Én csak bele kortyoltam a frissítő vízbe ami meglehetősen jó ízű volt.
-Legalább íze van neki-lötyögtetem egy kicsit a pohárba lévő vizet.
-Köszi,Ida!-válaszolta a másik oldalon nem messze ülő Niall majd egy szem pillantás alatt nem volt a víznek egy cseppje sem a pohárba-Igaz nem olyan mint otthoni flakonos vizeink de...
-A természetes víz a legjobb-vágott közbe Louis,hogy Niall szavaival éljen.
-Látom kifeküdtetek-lépett ki a pajtából Bob aki azonnal szem ügyre vett minket.
-Bob azt nem mondta,hogy a libák ilyen izgák-nézett Zayn Bob fele.
-És azt sem,hogy harapni is tudnak-támogatta Louis Zaynt közbe simogatta a lábát Louis
-Csupán nem kedvelik az idegeneket-jött közelebb hozzánk Bob-Pár nap után titeket is megszoknak!
-Remélem,hogy a pár nap alatt nem az 5 napot érti-álltam föl a helyemről majd Ida felé nyújtottam karomat,hogy felsegítsem.
-Liam hol van?-nézett körül az udvaron.Zayn és Louis felkelt,hogy tanulmányozza a környéket,hátha meglátják Liamet.
-Dorotheeval úgy tudom az erdőbe mentek-válaszolta mellettem álló Ida.
-Na nem baj a nap nyugta úgy is haza fogja őket zavarni-ment a ház felé Bob majd felénk nézett-Gyertek,készítsük el a vacsorát!
-V-Vacsorát?-dadogta Ida értelmetlenül.Mint tudjuk nem egy konyha tündér Ida.
-Egy hölgy is van köztünk szóval haladásra fog bírni-jegyezte meg Bob.Ida felénk nézett mi meg a fiúkkal felsóhajtottunk.
-Bár úgy lenne-jelentette ki Zayn-De sajnos ő még egy rántottát se tud csinálni!
-Ez nem igaz,egyszer már majdnem sikerült-horkant föl Ida Zaynre.
-Nos akkor nem maradt más konyha tündérünk...-csapta össze kezeit mellettem Louis-...Harry ha jól emlékszem te nagyon jártas vagy a mexikói kajákba!
-É-és?-mentségeltem ki magam a főzés alól-Mexikóiba vagyok nem farmiba!
-Pedig ugyanolyan mint a farmi csupán nem fűszerezed meg annyira az ételt-karolt belém önelégült mosollyal Louis.
Tudtam,hogy addig úgy se fog hagyni míg nem vállalom el a konyha tündér szerepét....mondjuk igaz a farmon is megvannak azok a szükséges dolgok,hogy össze tudjak dobni valamit....néha egy kicsit cikinek tartom máskor hasznosnak,hogy tudok mexikóit csinálni.Na de ha egyszer nincs senki...illetve van a társaságba Dorothee aki tud főzni de jelen pillanatba nincs itt szóval én maradtam meg a mester szakácsnak.
-Oké...de csak azért vállalom mert elmenekült a konyha tündérünk-adtam be derekam és egyből a ház felé ballagtam.
Végül is a bandába az a legjobb,hogy mindig számíthatunk a másik segítségére mert,mindegyikünk ért valamihez.És amikor értünk valamihez akkor azt továbbíthatod is társaidnak ha vállalkozol rá és ő is rá.
Kedves Ilona!
VálaszTörlésHogy a fiúk mit össze nem tudnak problémázni a farm miatt! Főleg Harry - komolyan, mint egy hisztis díva. :D Bár ők okozták az egészet azzal, hogy megvették a karaoke gépet...
És akkor itt van Ida is! Na ő is azok közé tartozik, akik nem bírják ki a "természet lágy ölén" egy percig se...Bár ha jobban belegondolok, akkor Dorotheen kívül senki nincs oda az itt töltött időért. Viszont annyi haladás történt már, hogy észrevette Louis-t. Mármint valamit kiváltott belőle a srác - már csak az a kérdés, hogy mikor derül ki az, hogy mit is pontosan.
Ami pedig a Liam-Dorothee párost illeti, kíváncsi vagyok, mikor fognak úgy igazán megnyílni egymásnak. Már megkedvelték egymást, már csak a feltétlen bizalom hiányzik :)
Várom a következő részt!
Sokszor ölel,
Clar
Kedves Clarissa!
TörlésHát elvégre gondolj bele a helyzetükbe,én hogyha belegondolok elégé nehéz elszokni azoktól a vakuktól amik követik.Hát igen elvégre ők tettek rossz fát a tűzre.Igen Ida is mint egy lázadó,én ilyennek állítom be aki még egy percet se bír ki a vadonba.És igen még én se árulhatom el,hogy mi lesz köztük de kiinduló pontnak megteszi ez.És hát jól belegondolva tényleg így áll föl a dolog,Dorotheen kívül senkinek se tud örömet okozni az,hogy elmentek a farmra.És jól látod,még egyikük se merte elmondani a másiknak,hogy mi nyomja a lelküket,tényleg a bizalom hiányzik ami kiderül,hogy mikor fog kiderülni.Köszönöm hogy írtál és kifejtetted a véleményedet!:)
Sokszor ölel Ilona