Érzelmi hullámok

                                    Érzelmi hullámok
                                              Liam

Letaglóztak engem megint azok a fájdalmas pillanatok amikor az utolsó perceket éltük meg Daniellel.Igen...még mindig nem tudtam elengedni.Még mindig hiányzott a mosolya,érintése.Túl kéne lépnem már ezen de....valami mardos belül...újra.Hihetetlenek hangzik de mikor Dorotheet megismertem ez a mardosás...megszűnt,mintha nem is létezett volna legbelül és most újra előbukkant.Talán Dorothee ennek az oka...amiért ez a fájdalom hirtelen megszűnik létezni.Valami van benne ami megszünteti ezt a fájdalmat.Eddig nem is vettem észre,hogy jó érzések töltenek el mikor a közelébe vagyok.Bár még csak alig 2 hete ismerem de ő eltudja mulasztani a múlt fájdalmait...most tényleg jól jönne ha valamilyen módon beszélhetnék vele.Egy telefon csengésre lett mindenki figyelmes...persze ez a csengő hang a közös telefonunk volt,ezen beszélgethetünk közösen.Szinte koppanás szerűen mindenki oda viharzott a mobil felé és egyből vita kerekedett ki már abból,hogy ki vegye föl.
-Én veszem fel!-húzta magához Niall a telefont.
-Nem,én leszek az első-kapta ki Niall kezéből a telefont Louis.
-Mindenki téved ugyanis én leszek az aki elsőnek felveszi a telefont-csente ki Zayn Louis kezéből.
-Persze de csak utánam-kapta ki kezéből Harry.Én már nem bírtam ezt tétlenül nézni.Odamentem Harryhez és szó nélkül elvettem
-Mindnyájan tévedtek-fordultam oda hozzájuk és a telefont feléjük log adtam két ujjam hegyével-Együtt...vesszük fel!
Azzal rányomtam a felvétel gombra és egyből kihangosítottam és azzal az asztalra tettem.
-Ezért kellet ennyit vacillálni?-suttogtam feléjük mi közbe a telefon felé mutattam amibe rövidesen egy hang szólalt meg.
-Sziasztok!Szólok,hogy Ida nincs itt-szólalt meg Dorothee hangja a telefonba.
-Szia-köszöntünk kivételesen csendesebben.Még Dorotheenál nem szoktuk meg azt a köszönés módot amit Idánál.
-Tegnap a létszám lecsökkent 50-re...-kezdett bele a mondatába aztán elhallgatott.Féltem,hogy nem véletlenül hozta máris szóba ezt a témát...mi a fiúkkal jól tudtuk,hogy minimálisan van ott esély a versenyzőknek úgy,hogy nem tudnak bizonyítani.
-És...mi történt?-kérdezte zavartan Niall.
-Nyugi fiúk,annak ellenére,hogy eltitkoltátok ezt az apró kis információt amiket ti tudtok-vett egy nagy lélegzet vételt-,hogy talán idegesebbek is lehetünk volna ha megtudjuk...
Most elhallgatott viszont amiket itt össze hadovált...zavaros volt.Egy kicsit elkezdtem a fejemet törni,hogy vajon mire értette,hogy ki is mutassam egy értetlen arccal fordultam a fiúkhoz mikor Dorothee elhangoztatta az előbbieket.De ez kölcsönös volt a fiúk részéről ők is egy értetlen arcot vágtak ahogy én is.Ezek szerint egyikünk se tudta miről van szó...
-Dorothee...-fordult a telefonhoz Zayn zavarosan-nem lehet,hogy véletlenül egy üveg,szeszes ital került a kezed környékébe?
-Mi?Alkoholt én nem fogyaszthatok...fel megy tőle a vér nyomásom-ugatta le Zayn Dorothee.
-Jó!Jó!Nyugi!Nyugi!Csak egy kérdés volt-nyugtatta le Zayn Dorotheet.
-De most értelmesen-szólalt a telefon felé Harry és összetette mutató és nagy ujját-És ne legyen még egy akcentusod se,hogy megértsük, miről is beszélsz!
Egy kis csend lett úrrá majd Dorothee megszólalt végre
-Tudom nem szép dolog de múltkor nem nyomtátok ki a telefont mikor beszéltünk erről a bejelentésről és én...-megakadt a szava mostanra.De most már értjük miről beszél.Akkor jobban oda kellet volna figyelnünk,hogy a telefont kikapcsoltuk-e.
-Dorthee...mi sajnáljuk,hogy nem avattunk be ebbe-szólalt meg sajnálkozóan Harry majd folytatta-de nem akartuk,hogy még jobban nőjön a feszültség!
-Mindegy,már el van vetve a kocka-szólt egy kevés élettel Dorothee.Ezek szerint nem sikerült neki?Mi a fiúkkal némán bámultuk a telefont és biztosra vettem,hogy mindannyian ugyanarra gondolunk.Kudarcba ment volna?
-Mi van?Olyan síri a csend,hogy ez Ida szerint nálatok ez csoda-állapította meg Dorothee.Én egy értetlen arc kifejezést vágtam erre.
-Hát ezek szerint továbbjutottatok?-lyukadt ki végre a témánál Harry.Egy kis szünet következett be.
-Talált,sülyedt-vallotta be egyszerűen Dorothee.Ekkor nem csak nekem hanem a többiek is megkönnyebbülten sóhajtottak föl.
-De...máskor lehetőleg áruljátok el,hogy mi a helyzet,nem kell itt sunyin titkolózni-oktatott ki miinket Dorothee.Tudtuk,hogy mit vár el tőlünk ezért mind az öten a telefonhoz fordultunk.
-Sajnáljuk-szólaltunk meg egyszerre sajnálkozóan.
-Oké,bocsánat kérés elfogadva-reagált a bocsánat kérésünkre és lehetett is hallani,hogy belemosolygott a válaszba.
-És...mikor lesz a következő meghallgatás?-terelte a szót Harry.
-Holnap úgyhogy nem engedhetek sok szabadidőt magamnak-sóhajtott föl Dorothee.
-Ne aggódj,lefogod nyűgözni a zsűrit-nyugtatta Niall.
-Huh nagyon remélem-mondta izgatottan.-Akkor megyek is vissza gyakorolni!
-Ne feledd te szőkeség csak ne hajszold túl magad-hangsúlyozta Louis.
-Oké,sziasztok!-köszönt el Dorothee.Én bennem viszont megmozdult valami,azonnal oda nyúltam a telefonhoz és oda tettem a fülem mögé.
-Dorothee-szóltam vissza Dorothee után jelezve,hogy ne rakja le még a telefont.
A többiek viszont értetlenül néztek rám.Ők sem értették,hogy miért csináltam ezt...főleg még én.Szerettem volna beszélni vele,elmondani a gondjaimat persze nem kereken de...jól jönne nekem ha kiadnám végre azt ami belül mardos.Lefogtam a telefont,hogy ne haljon semmit Dorothee.
-Majd megbeszéljük...oké?-fordultam feléjük erre fel mindenki más-más reakciót vont le maga után.Louis és Niall felemelte maga elé mindkét kezét,Harry csak egy rövid fütyülést adott,Zayn pedig tarkóját vakarta.El is oszoltak más-más irányba de közbe halottam egy-egy megjegyzést mint például "Na jó,hagyjuk magára had flörtöljön" .Ez Louis osztotta hírül szerényen meg még kaptam az orrom alá "Épp ideje,hogy kezdjen valamit a szerelmi életével" amit Harry üzent.Én levetem most már a kezemet a telefonról és vissza rögzítettem a fülemhez.
-Dorothee még itt vagy?-szóltam gyengéden a telefonba.
-Igen de mit akartál mondani így négy szem közt?-vont kérdőre bár a végét elnevette-Érted négy...szem...közt...
-Igen,persze értem-mosolyodtam el és odaballagtam a nappali ablakához és próbáltam kipréselni magamból a lényeget-Egyébként...csak szeretnék veled beszélni egy s másról!
-És mit rejtőzik az egy s más alatt?-somolygott Dorothee.Egy kicsit besokkoltam valóban nehéz volt ezt közé tenni,hogy milyen nagy érzelmi hullámaim vannak.Rájöttem,hogy még nem tudom szembesíteni vele azokat amik velem történtek.Először magammal kell szembesítenem a tényeket.Most viszont kínosan éreztem magam...mit állítsak be fedő sztorynak?Nem mondhatom el mégsem,ez engem nagyon megérint és kénytelen lennék elég bátorságot önteni magamba,hogy elmondjam...ez ugyanúgy érzékenyen érintett mint őt a családi körülmény.
-Liam-szólalt meg halkan Dorothee.Ekkor beugrott,hogy még mindig beszélgettek vele.
-Öhm tudod...nem soká vége lesz a tábornak és érdeklődnék mikor is jöhetne szóba a gitár lecke?-csikartam ki a fedő sztoryt magamból.Persze ez most épp kampóra jött....de tényleg szerettem volna megtanítani őt gitározni hátha egyszer hasznát veszi.
-Holnap után kihirdetik kit választottak be a legjobb 32-be,ezért mit szólnál a keddhez?-javasolta az ötletet.
-Az tökéletes lesz-mosolyodtam el-És dél környéke az jól lenne?
-Megteszi,majd a részleteket később mert,Idának bármelyik pillanatba feltűnhet,hogy elcsentem a telefonját-nevette el a végét Dorothee
-Oké...hát szia!-köszöntem el kissé zavartan.
-Szia!-köszönt el majd kinyomta a telefont.
Én csak letettem eredeti helyére a telefont és a kanapéra ültem.Arcomba temettem kezeimet.Most már bánom,hogy nem tudtam vele megosztani...mikor vele beszéltem akkor nem mertem erről nyilatkozni most meg már bánom,hogy nem tettem...ezek a hirtelen érzelmi hullámok keresztbe tudnak tenni nekem...egyszerűen mintha én se tudnám mi a jó nekem.