Egy hangya van a...

Egy hangya van

Dorothee

A konyhába,sündörögtem.Ida amint megfejte Wandát-azóta kiderült így hívják őt,a bilétájáról ítélve- elvitték Louissal és Harryvel Wandát mi pedig Liammel itt maradtunk a reggeli készítése miatt.Egy süteményre gondoltam...egy nagyon finomra...mint például a brownie.Nekem mindig is örök kedvenc volt ez a süti.Emlékszem,hogy 4 éves voltam mikor anyu először sütött nekem.Azóta a legtöbb alkalommal ha valami édességet kellet csinálnia akkor nagyja részt brownit készített.Igaz már nagyon kezdte unni ezt a receptet és mivel egyke vagyok ezért nem is tudott mást megkérdezni.Ha valaki lett volna más a családba,hogy a kedvébe járjon akkor biztos rá hagyakozott volna...illetve....apu.Apu tulajdonképpen nem igazán bírta anyu főztjét.Pedig anyu isteni ételeket tud csinálni.Van olyan receptje is amit ő saját maga dolgozott ki...még a barátnői is rákérdeztek,hogy nem e tudná továbbítani nekik.Apu viszont nem tudta értékelni anyu főző tudományát...sokszor vágta a falhoz mondván nem igazán jó az íze.Volt mikor a szemem láttára vágta a falhoz a tányért,én teljesen meg voltam rémülve ettől.
-Ezt nevezd te francia salátának!Ennél még a szomszéd asszony is jobbat tud! Borzalmas volt az mikor ezeket oda vágta anyuhoz.
-Morris,ne Dorothee előtt!
-Miért?Ő is legalább megtudja milyen anyja van aki főzni sem képes!
Ezzel mondatával elviharzott de én azóta is megvagyok rémülve ettől az emlék képtől...akkoriba anyu sem tudta,hogy ilyen agresszív apu.Igazából apunak sose tetszett nagyon semmi ami körülötte volt,vagyis amit anyu választott a lakásba.Az én szobámat is apa rendezte be,hogy aztán jól eltudjon dicsekedni a haverjainak.Igen apám nem jó ember volt.Sosem volt jó ember.Mostanra megtudtam,hogy anyut is csak azért vette el mert,annak idején jó nőnek számított mikor megismerkedtek.Viszont mióta anyu meghízott egy kissé és már nem veri a pénzt a legújabb ruhákra azóta nagyon megutálta.Ez mind akkor volt mikor megszülettem.Anyu elkezdett kényelmes ruhába járkálni és azt mondta nekem,hogy nem akart előttem anyukaként tini csajos ruhákba járkálni,nem illendő hozzá és azóta fel is szedett pár kilót,az a nagy vékonyság eltűnt mikor annak idején vagy 2 éves koromba anyu szép karcsú volt de miattam ezt is megtette mondván,hogy nem a külső a fontos.Apu persze nem örült neki hisz elvesztette benne a jó nőt.Ez által nem csoda,hogy nem is akart engem gyerekének tudni.Főképp az verte ki nálam a biztosítékot mikor az előadás után azt mondta bár ne lettem volna.Évekig együtt kellet élnem azzal az emberrel akit apának kellet szólítanom hol ott sose kaptam tőle apai szeretett.Kiskoromba sokszor megakadt a tekintettem olyan kislányokon akik apukájukkal sétáltak kéz a kézbe,fagyiztak,játszottak,vagy épp a nyakába hordozta.Iskolába legtöbb osztály társam elé az apjuk jött,hol ott nekem haza kellet már 1.osztálytól ballagnom mert,apunak esze ágba se volt,hogy eljöjjön értem hol ott tudja jól,hogy anyu munkába volt.És sose puszilt meg vagy ilyesmi mikor haza jöttem csupán oda bökte nekem "Szia!Hogy ment az iskola?" és ennyi,sem egy köszönő puszi sem egy apró ölelés.Semmi.Amikor lefeküdtem sose jött be elköszönni tőlem,még akkor sem mikor anyu éjszakásba dolgozott,és jól tudta apu is,hogy én csak is akkor tudok elaludni ha oda jönnek legalább a szobámba jó éjszakát kiváni de ennyire se telt tőle.Lassan ahogy eljutottam a ballagásomhoz...igen még arra sem volt képes eljönni,nem a munkája véget hanem mert,egy haverjának volt egy partija ami látszik fontosabb volt neki mint a lánya ballagása.
-Hé,Hé!Hova kavarod már?-szakított félbe az elgondolkozásomba Liam.Észre vettem,hogy kezét az enyémen pihenteti,ez azt jelenti,hogy elégé elmélyültem ha még azt se vettem észre,hogy megérint engem.
-Ohh,bocsi egy kicsit el voltam kalandozva-válaszoltam szórakozottan és gyorsan elragadtam a kezemet az övétől amivel a tálhoz nyúlva a tepsihez vittem és beleöntöttem a sűrű kakaós masszát.
-Elégé elkalandozhattál ha azt se vetted észre,hogy körül-belül már vagy 20 perce kevered a reggelinket-dőlt Liam a pulthoz ahol éppen az előbb kevertem össze az alapanyagokat majd rám nézett-Mondd csak elárulnád min gondolkoztál el ennyire?
-Csak egy illetőről elmélálkodtam-válaszoltam zavartan mi közbe a tálból igyekeztem a fa kanállal kiszedegetni a megmarad csoki maradványokat.
-És ki az?Netán ismerem?-faggatott tovább Liam én pedig egy erős teljes mosollyal csaptam be a sütőbe-ami már be volt gyújtva- a süteményt.
-Nem hiszem-válaszoltam egy széles mosollyal  és tova mentem a nappaliba.Liam elnevette magát.Mit ne mondjak...megtanultam mosolyogni az ilyen rossz emlékek után.Ugyan is ezzel tudom legjobban befolyásolni az embereket....mindig tükrözi az arcom,hogy milyen szörnyű gondolatok futnak át az agyamon ezért is szoktak rákérdezni,hogy mi bajom....én ilyenkor mindig próbálok egy áll mosolyt vakarni az arcomra,hogy még véletlen se terelődjön rám a figyelem.Lelkendezve sétáltam kissé úgy mint egy kislány szokott ugrándozni.Liam a nappali küszöbénél nézte a kislányos lépteimet.
-Azt tudtad,hogy néha úgy sétálsz mint egy 5 éves kislány?-kérdezte nevetve Liam.
-Sokan mondták-válaszoltam és vissza fordulva megálltam előtte-De hé,72 éves koromra nem biztos,hogy ilyen hiperaktív leszek!
-Az sem kizárt!-felelte Liam nevetve és mutató ujjával átsuhintotta az orrom-de figyelj,nem kéne elmosogatnunk magunk után?Tudod,hogy ott van az a bizonyos szabály mi szerint...
-Mindenki rakjon rendet maga után-vágtam közbe Liam szavába.
Igen,Bob aztán tudott szabályokat osztogatni de addig is rend van a házba.
-Szerintem ezt nem is kell túl komplikálni-válaszolta kedv telten és elindult a a pulthoz ami tele volt tömve a hozzávalókkal teli csomagokhoz,vagyis cukor,tojás,tej,kakaó por,sütőpor és ami még kell bele.
-Addig én rendezkedek amíg mosogatsz!-válaszolta felém nézve Liam.Én csak vállat rántva oda mentem a mosogatóhoz és megengedtem a a vizet.Mivel itt nincs az a szokás,hogy mosogató szerrel mossák az edényeket ezért kénytelen voltam a sima vízbe elmosnom a tálat és egyéb eszközt,a saját körmömmel és ujjaimmal mivel egy szivacs se volt a közelbe.Emlékszem az első mosogatásomra....mindig az járt a fejembe,hogy eltöröm,eltöröm,eltöröm és mi történt?Eltört.Hát igen,ez nekem nagyon ment.Egy ideig nem is mertem elmosogatni mert,az lesz a vége,hogy eltör egy tányér és akár hiszitek akár nem de mikor egy tányér eltör mintha egy ember sikítása lenne az én szemembe.Sajnos nagyon sokszor kellett ezeket a sikításokat hallanom egy olyan romboló apánál mint nálam.Apu sose hallotta ezeket a halál sikolyokat amiket én azoknál a tányéroknál amiket egyszeribbe a falhoz csapott.Apu..már megint....mindig itt lyukadok ki.Mert,az én apám nem egyszerű apa....akármire is gondolok a múltamból nincs olyan emlék kép ami ne kapcsolódna hozzá.Nem is tudom mikor hívott egyáltalán úgy,hogy lányom...vagy pedig tücsök,édesem,kicsim.Amit egy gyerek megérdemel becézésnek kis korába.De ő sose tudott így hívni,még a saját nevemen se....mindig Donak hívott.Do...ezt a nevet mindig is utáltam és ő is tett róla,hogy még jobban utáljam ezt a nevet.Sose tudott a rendes nevemen szólítani.Dorothee...egyszer se vártam el tőle ennek ellenére,csak is egyszer szólított így....csak is egyszer.Mikor elváltak útjaink.
-Látom jól haladsz-válaszolt a mellettem ácsorgó Liam.
-Tessék?-fordultam értetlenül hozzá.Erre nem kaptam választ hanem csak belenyúlt a vízbe és lefröcskölte az arcomat.
-Ez mire is volt jó?-töröltem meg a szemeimbe fröccsenő vizet.
-Hangya van a füledbe gondoltam kiszedem-válaszolta széles mosollyal.
-Ohh várjál mintha neked is lenne ott az orrodon valami?-mutattam az Liam orrára mire ő elkezdte bámulni az orrát lehetőséget adva,hogy ne figyeljen és vízzel vissza adjam a húzását.
-Ez meg mire volt jó?-törölte arcát a legközelebbi törülközővel Liam.
-Elnézést,csupán hangya volt az orrodon-válaszoltam huncutan.
-Szóval egy hangya?-vette el a törülközőt arcra elől és felém fordult-Ha jó látom rajtad is van hangya,vagy inkább mondjam úgy,hogy hangyák?
Ezzel a mondatával adta ki a vízi csatát ezután kapkodva vízért fröcsköltük egymást.Ahol csak tudtuk locsoltuk a másikat,valamikor olyan ügyetlenek voltunk,hogy saját magunkat locsoltuk le.De nem számított...élveztem az egészet.Élveztem,hogy törődik velem,hogy vagyok valaki a szemébe.Hogy teljesen normálisan viselkedik velem,mint egy baráttal szokás.Liam személyébe tényleg egy értékes barátot találtam aki megtudta adni amit eddig egy fiú soha.Oda figyelést.