Dorothee
Frusztrált voltam.Nagyon is.Beleremegettem ezek hallatán amit a mentorok osztottak hírül.Egyszerűen nem tudtam felfogni ezt...alig,hogy túl jutottunk az első próba tételen már is jön a következő...mármint a sorsunk függ ettől.Idegesen ültem bejárati terembe egy padon,sokan mások is idegesen ültek a székbe....őket is megérintette a dolog akár csak engem.Idát és Berryt
ugyanaz a sors lesz megszabva.Én még mindig feszülten ültem a többi versenytárssal akiknek a nevét még nem mondták.Nagyjából mostanra meg volt a 2 szoba is.Én csak elmerültem gondolatimba...lehet,hogy én leszek a nagy esélyes,hogy haza megyek...Berrybe és Idába bízok,hogy ők továbbjutnak,nekik megvan az adottságuk...nekem viszont...én csak nem rég kezdtem beilleszkedni a szakmába ezért kockázatos lenne ha engem is magukkal vigyenek akár a legjobb 50-be...akár a legjobb 32-be...akár a legjobb 16-ba...és a legkockázatosabb,hogy a 12-be elvigyenek engem.Fel sem tűnt,hogy már körülbelül csak 25-en maradtunk a terembe ami azt jelentette,hogy a mi nevünket nem érdemes elsorolni hanem mutatták az utat,hogy merre menjünk.Egy színtiszta fehér terembe vezettek aminek ablaka sem volt a min lépkedtünk szőnyeg az sötétkék árnyalatú volt.Én elhelyezkedtem a jobb szélen és türelmesen vártam a bejelentést.Nagyon
izgultam...de ahogy észrevettem nem én voltam az egyetlen...
-Ideges vagy?-fordultam a mellettem levő lányhoz akit már elöntött a verejték.Szőke,hullámos haja volt,és amikor rám nézett az arca egy kislányéhoz hasonlított.
-Eléggé...tudod ez sokat számít nekem-mondta idegesen majd oda nyújtotta a kezét-Janet Devlin vagyok!
-Dorothee Schleret-fogtam kezet az új ismerősömmel,egy széles mosolyt csaltam az arcomra.
-Ne félj én is ideges vagyok-engedtem el a kezét majd hirtelen valami felötlött-Akarod,hogy együtt izguljuk végig?
Néztem kérdően Janet-re aki egy kis mosollyal belegyezett és megfogtuk egymás kezét és így izgultuk végig,hogy mikor jön már valaki.Egy perc múlva Louis toppant be az ajtón hátul összefont kézzel.Elég komoly arcot vágott.
-Nagyon messzire eljutottatok,ehhez szeretnék gratulálni-mondta Louis-Nem mindennapi versenyzőkkel állok szembe,talán épp ezért is győztettek meg engem és mentor társaimat,hogy a verseny számotokra...
ugyanaz a sors lesz megszabva.Én még mindig feszülten ültem a többi versenytárssal akiknek a nevét még nem mondták.Nagyjából mostanra meg volt a 2 szoba is.Én csak elmerültem gondolatimba...lehet,hogy én leszek a nagy esélyes,hogy haza megyek...Berrybe és Idába bízok,hogy ők továbbjutnak,nekik megvan az adottságuk...nekem viszont...én csak nem rég kezdtem beilleszkedni a szakmába ezért kockázatos lenne ha engem is magukkal vigyenek akár a legjobb 50-be...akár a legjobb 32-be...akár a legjobb 16-ba...és a legkockázatosabb,hogy a 12-be elvigyenek engem.Fel sem tűnt,hogy már körülbelül csak 25-en maradtunk a terembe ami azt jelentette,hogy a mi nevünket nem érdemes elsorolni hanem mutatták az utat,hogy merre menjünk.Egy színtiszta fehér terembe vezettek aminek ablaka sem volt a min lépkedtünk szőnyeg az sötétkék árnyalatú volt.Én elhelyezkedtem a jobb szélen és türelmesen vártam a bejelentést.Nagyon
izgultam...de ahogy észrevettem nem én voltam az egyetlen...
-Ideges vagy?-fordultam a mellettem levő lányhoz akit már elöntött a verejték.Szőke,hullámos haja volt,és amikor rám nézett az arca egy kislányéhoz hasonlított.
-Eléggé...tudod ez sokat számít nekem-mondta idegesen majd oda nyújtotta a kezét-Janet Devlin vagyok!
-Dorothee Schleret-fogtam kezet az új ismerősömmel,egy széles mosolyt csaltam az arcomra.
-Ne félj én is ideges vagyok-engedtem el a kezét majd hirtelen valami felötlött-Akarod,hogy együtt izguljuk végig?
Néztem kérdően Janet-re aki egy kis mosollyal belegyezett és megfogtuk egymás kezét és így izgultuk végig,hogy mikor jön már valaki.Egy perc múlva Louis toppant be az ajtón hátul összefont kézzel.Elég komoly arcot vágott.
-Nagyon messzire eljutottatok,ehhez szeretnék gratulálni-mondta Louis-Nem mindennapi versenyzőkkel állok szembe,talán épp ezért is győztettek meg engem és mentor társaimat,hogy a verseny számotokra...
Janet jobban szorongatja a kezem,de mit vártam ez tényleg nagy tétből áll.
-...folytatódik-kiáltotta föl Louis mire mindenki megölelgette a másikat vagy idegességébe lerogyott a földre és így tovább mikor az ilyen bejelentéseket közre teszik.Most valahogy nem voltam lesokkolva hanem átöleltem Janetet.Tényleg nagyon boldog voltam amiért bejutottam az 50-be,és tudjátok van egy mondás,hogy aki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli.Hát...ezt én be is tartom,nem leszek mohó aki azt mondja,hogy "Ez természetes,hogy továbbjutottam,és biztos eljutok a fináléba is".Elvezetek minket egy terembe ahol szintén fehér fal volt de mellette most már volt egy ablak is aminek csak az egyik fele látszott mert le volt takarva függönnyel,konkrétan csak a fele látszott a teremnek így.A másik oldalon volt a másik 25 továbbjutó.Istenem...remélem,hogy Ida és Berry is ott lesz,ha nem én elájulok menten.Most már
Janet egy kicsit elvegyült hátulról amíg én elől várakoztam,hogy ott lesz-e Ida és Berry.Az X-Factor munka társai elhúzták a hatalmas vörös függönyt.Nem kellet sok és megpillantottam Idát és Berryt akiknek egyből a nyakukba ugrottam.
-Úristen-fogtam meg ujjaimmal a homlokom mi közbe átkaroltam barátnőimet.
-Ezt nem hiszem el...te is továbbjutottál-húzódott el Ida és egy önelégült mosoly volt az arcán-Látod,megmondtam,hogy van benned tehetség!
Én csak felnevettem ezen és újra megöleltem őket.Kellemes érzések kavarogtak bennem amik nem tudtak lenyugodni.Még most is alig hiszem el,hogy eljött ez a nap,hogy bent vagyok a legjobb 50 között és ha egy fabatkányi szerencsém van a legközelebbi célpont a legjobb 32 vagyis a mentor ház.
-...folytatódik-kiáltotta föl Louis mire mindenki megölelgette a másikat vagy idegességébe lerogyott a földre és így tovább mikor az ilyen bejelentéseket közre teszik.Most valahogy nem voltam lesokkolva hanem átöleltem Janetet.Tényleg nagyon boldog voltam amiért bejutottam az 50-be,és tudjátok van egy mondás,hogy aki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli.Hát...ezt én be is tartom,nem leszek mohó aki azt mondja,hogy "Ez természetes,hogy továbbjutottam,és biztos eljutok a fináléba is".Elvezetek minket egy terembe ahol szintén fehér fal volt de mellette most már volt egy ablak is aminek csak az egyik fele látszott mert le volt takarva függönnyel,konkrétan csak a fele látszott a teremnek így.A másik oldalon volt a másik 25 továbbjutó.Istenem...remélem,hogy Ida és Berry is ott lesz,ha nem én elájulok menten.Most már
Janet egy kicsit elvegyült hátulról amíg én elől várakoztam,hogy ott lesz-e Ida és Berry.Az X-Factor munka társai elhúzták a hatalmas vörös függönyt.Nem kellet sok és megpillantottam Idát és Berryt akiknek egyből a nyakukba ugrottam.
-Úristen-fogtam meg ujjaimmal a homlokom mi közbe átkaroltam barátnőimet.
-Ezt nem hiszem el...te is továbbjutottál-húzódott el Ida és egy önelégült mosoly volt az arcán-Látod,megmondtam,hogy van benned tehetség!
Én csak felnevettem ezen és újra megöleltem őket.Kellemes érzések kavarogtak bennem amik nem tudtak lenyugodni.Még most is alig hiszem el,hogy eljött ez a nap,hogy bent vagyok a legjobb 50 között és ha egy fabatkányi szerencsém van a legközelebbi célpont a legjobb 32 vagyis a mentor ház.
 |
| Janet Devlin |
Azta! *-*
VálaszTörlésEz is nagyon jó.. :) De melyik nem?
Szóval örülök, hogy mind a 3-an továbbjutottak, és valamiért úgy érzem, hogy még terveid lesznek Janet-tel. :)
Várom a következőt!
Puszi!
Köszi...hát szerintem ez most nem igazán tetszett még saját magamnak sem:/
TörlésÉs jól érzed...még terveim vannak Janettel:)