Dorothee
Egy rikító vörös hajú lány állt az imént becsukott ajtó előtt.Barna szemei kiskutyák szemeire hasonlítottak.Ruhája egy ujjatlan szoknya volt aminek szoknya része szürke hasánál már fehér majd egy drapp szín,megint egy kis fehér rész és legteteje baba rózsaszín volt.Melle akadt pedig egy kis vékony öv hejeszkedet el.Ő egy széles mosolyt adott nekünk.
-Sziasztok én Berry Stewart vagyok!-üdvözölt minket az eddig ismeretlenek tűnő lány.Ő végig futott tekintetével az én virágmintás szoknyámon amin középen,vékony bőrből készült öv volt amit csatolás helyet,kötni kellett,mellé egy szürke vart pulcsit vettem.
-Csini a virág mintás szoknyád-mutatott a szoknyámra és azonnal oda rohant hozzám,hogy megnézhesse az imént említett ruha darabot.Felemelte a végét,hogy megtapinthassa jobban.Mit ne mondjak elégé fura lány.
-Remek,megint egy lányos lány-helyeszkedett vissza eredeti állapotába Ida.Hát nem csodálom,hogy Ida göncéért nem volt oda.Ő neki egy szürke varrott póló volt ami jobb vállnál még tartotta magát viszont bal oldalán már válla alatt volt.Alatta egy pánt nélküli szürke póló volt és egy latex nadrágot vett föl mellé.Hát igen....ez Ida.Látszik,hogy ő tényleg az a szlengesebb fajta.Nem volt mindig ilyen...csak mióta bátyját elveszítette egy autó balesetbe.Azóta ilyen sötét színekbe mutatkozik.Berryre ekkor rá néztem,el is felejtettem közbe,hogy ő már rég csak engem bámul.
-Öhm Dorothee Schleret-nyújtottam a kezem Berry elé helyette inkább megölelt.Nem tudtam mire vélni ezt ezért viszonoztam az ölelést.Közbe tekintettem megakadt Idán aki egy csúnya pillantást vetett ránk...hát lehetséges,nem fognak kijönni Berryvel.Ezt a pekkhet.Berry közbe elengedett.
-A bemutatkozás nálam így működik-vonta meg a vállát Berry,né csak egy mosolyt tudtam adni neki-Berry Stewart vagyok mellesleg.
Berry Ida felé fordult és őt is úgy akarta üdvözölni mint engem de Ida elugrott az ágyból mire Berry az ágyba landolt.
-Bocsi nem szeretek,ismeretleneket ölelgetni-morfondirozot Ida és távolabb ment,bár igaz nem nagyon tudott mert a másik ágy megakadályozta,hogy hátrább jusson.
-Azért egy kéz fogás bele fér?-térdelt fel Berry az ágyból és Ida felé nyújtotta kezét.Ida egy kicsit fura arcot vágott majd megfogta mutató ujját nagy és mutató ujjával és a keze helyet azt rázta meg.
-Ida Draper és legközelebb se ölelj meg ha kérhetem-szólalta flegmán Ida majd elvette Berry mutató ujjáról a két ujját.
Berry lemászott az ágyról és nyomba leült azzal szélső ágyra.Ida közbe leült a magának tulajdonította ágyra és felhúzta lábát és megkuporodott az ágy közepén.Én személy szerint álltam.Berry kíváncsian nézett ránk,egyszer rám majd Idára és vagy 3-szor még ezt eljátszotta és talán tovább is ha Ida nem szól
-Te ezt szoktad csinálni ha megismersz új embereket?-nézett rá fel vont szemöldökkel Ida.
-Nem-válaszolt egyszerűen Berry Ida irányába majd folytatta-Csak pont olyanok vagytok ahogy elképzeltelek titeket!
-Te meg pont olyan amilyennek nem képzeltünk...nem bántásból de minek neked ennyire vörös haj?A végén még egy közlekedési lámpával összetévesztenek-húzta össze szemeit Ida.Ilyenkor úgy utáltam Idát.Kissé tapintatlan másokkal szembe.Berry Idára elkerekedett szemekkel és szájjal.Nem hiszem,hogy megnézném ennek a két lánynak a vitáját.
-Mit akarsz ezzel mondani?-kérdezte kétségbe esetten Berry mire Ida kitágította szemeit és körbe,körbe nézett majd ismét megállapodott Berry arcánál.
-Semmit...szeretem a piros lámpákat mert...átlehet olyankor menni az úttesten-mosolygott Ida és közbe kezével mutatta el az úttesten való áthaladást.Egy kicsit meglepődtem Idán mert,nem az az ijedős fajta...vagy nem akar egyszerűen bunkó lenni Berryvel?
-Én is,annyira szép pirosak-szólalt feléje kedvesen Berry és egy mosolyt adott neki.
-És...hány éves vagy?-vontam kérdőre Berryt,eddig háttérbe szorultan néztem az eseményeket,de csak-csak végül meguntam.
-18 és ti?-nézett egyszer rám egyszer Idára Berry.
-Mi is 18 évesek vagyunk-válaszolta semlegesen Ida.
-Én Doverből jöttem-mutatott magára Berry-És ti?
-Hé,én is onnan jöttem-szólalt meg Ida most már egy gyönyörű mosollyal,kezét mellkasára téve.Lehet,hogy nem kell elbújnom a vitájuk alól mert,nem is lesz annak ellenére mennyire ellentétek?
-Ne mondd már,és hol?-kiáltott föl Berry és kíváncsian Idára nézett.
-Nyugati részébe-szólalt meg még mindig mosolyogva Ida.
-Én is!-kiáltott föl Berry-Melyik utcába?
-Marine Parade Cresent jobb sarkán,és te?-faggatta Ida Berryt.
-Ne mondd,én Cambrige Street bal sarkán,pont a Waterloo Cresenthez vezet ami...-mondta izgatottan és kezét ökölbe szorítva mutató ujjait kivéve azokat megmozgatta.
-...Ami a Marina Cresent mellet van-fejezte be Ida Berry mondatát és megfogták egymás kezeit és egyből az ágyon fel-le ugrándoztak,persze térden állva.Fura látvány volt,pláne Idától,nagyon felvillanyozták ezek a hírek.
-Ne mondd,hogy most látlak életembe először közbe alig néhány méterre laksz-szólalt meg vidáman Ida.
-De mondom-nevetett Berry.Én körbe font karokkal néztem ezt az eseményt.Kissé fura volt számomra,hogy Ida ilyen gyorsan megbarátkozott valakivel,ő mindig is az a zárkózott típus volt soha se engedett senkit se közel magához,persze a fiúkat annál inkább.Még nekem is sok idő kellett ahhoz,hogy barátnőnek tituláljon engem.
-Öhm...figyeljetek valaki nem szaladna el a papírért,hogy mik közül és válogathatunk?-vontam kérdőre a két lányt mire ők felém fordultak.
-Én megyek,amúgy is le akarok még menni a büfébe valami rágcsálni valót venni magamnak-szállt le az ágyról Berry és az ajtóhoz vette az irányt majd amikor elment oda mentem Ida ágyához és török ülésbe leültem mellé ahogy ő is úgy tett.
-Te figyelj..mi ütött beléd?-néztem rá kérdően.
-Hé,egy velem egykorú lány se lakik a közelembe...különben is azért ilyen minimális hasonlatoságok vannak már megéri-magyarázta Ida közbe a minimális szónál mutató és nagy ujját össze tette.Éppen reagálni akartam erre a válaszra mikor Ida zsebébe megszólalt a telefon.Gyorsan előhalászta és menten elmosolyodott amikor oda kapta fejéhez a telefont.Én közelebbről is megnéztem és az volt ki írva,hogy One Direction.
-De...-emeltem föl a kezem de nem tudtam befejezni mert,Ida már tudta a kérdésemet.
-Ez a közös hívó számuk,ha közösen akarnak velem beszélni,ilyenkor ki is szoktam hangosítani-válaszolta Ida majd felém fordult és megnyomta a felvétel gombot és letette középre,nyilván azt akarja,hogy éni s váltsak velük egy pár szót.
-Sziasztok!-szólalt meg a telefonja felé.
-Ida-kiáltották föl Ida nevét a vonal túlsó végén.Én elmosolyodtam ezek hallatán.
-Úgy beszéljetek,hogy Dorothee is itt van-tájékoztatta a fiúkat Ida.Én persze egyből egy csúnya pillantást vettem Idára akit ez nem hatott meg csak mutató ujját a szájához emelve suttogta ezeket:
-Nyugi!
Hallottam valami csörömpölést a vonal túlsó végén.
-Hé adjátok ide-szólalt meg Harry a telefonba.
-Nem,most én beszélek vele-jelentette ki Zayn.
-Addig nem beszél egyikötök se vele ameddig meg nem tudom mikor csinál francia krém levest-szólalt meg Niall.
Ezek hallatán furcsa arc kifejezést vágtam amivel Idára néztem.Közbe csörömpöléseket hallottam,nyilván nem tudtak megállapodni,hogy ki beszéljen velem ezért most kikapkodják egymás kezéből a telefont
-Ne tud meg valamikor még ennél is gyerekesebbek-emelte föl jobb kezét felém.Én csak elnevettem magam.
-Hé,fiúk,fiúk ne legyen már ebből balhé,hogy ki beszéljen először velem-mondtam a telefon felé ezeket.Még sose volt ilyen,hogy azon vesztek össze ki is akar velem beszélni.Egyből vége lett a csörömpölésnek
-Akkor szép sorjában,milyen a tábor?-kérdezte tőlünk Zayn.
-Remek,igaz kicsit szűken szállásolnak el minket de ez is megteszi-szólaltam meg a telefonba.
-Megismertünk egy lányt,Berryt aki szint úgy Doverbe él,és majd vele fogunk egy csapatba lenni-ujjongott Ida.
-És mondjátok csak,csinosnak csinos?-vont kérdőre minket Harry.
-Harry...mi nem vagyunk fiúk,nem tudjuk nálatok a csinos alatt mi lapul-szólalt meg mogorván Ida.
-Szerintem jobb lenne ha nem is tudnátok meg főleg Harry szemszögével-válaszolta Zayn.
Idával mi összenéztünk majd a szemünket forgattuk.
-És...már választottatok már dalt?-kérdezte egy kissé zavartan Louis.
-Még csak most hozza Berry a listát,de remélem,hogy jót fog hozni mert valamikor mindent megtesznek a szervezők,hogy ne kapjál semmi jót-mondta Ida én meg szótlanul bámultam a telefont.
-Akkor sok szerencsét hozzá-biztatott egy igen ismerős hang.Igen,ez Liam volt,mióta felvette Ida a telefont azóta most hallom őt először.
-Köszi,jut eszembe nektek most nem épp próbátok van a holnapi koncertre?-vonta kérdőre Ida a fiúkat.koncert?Hát,pont akkor kell a táborba lenni mikor koncertet adnak.
-De csak kértünk egy kis szünetet ami...-válaszolt Niall majd egy pillanatra elhallgatott-10 perc a részünkről,kérdezhetnénk,hogy lenne kedvetek eljönni a koncertre de...
-...de mi itt dekkolunk a táborba míg ti csapjátok a bulikat-vette át a szót nevetve Ida.
-Ha kiszabadultatok onnan már szabadon járhatok ti is a koncertjeinkre-biztatott minket Louis.
-Az tuti-mondta Ida nevetve és kezét felemelte jelezve,hogy csapjak bele.
-De ha Dorothee egyszer eljön a koncertünkre,ő külön vendégünk lesz-nevetett föl Zayn.Én is nevettem ezen egy jót.De közbe nem hallottuk,hogy nem vagyunk egyedül.
-Milyen koncertre megy Dorothee?-megfordultunk és szeme néztünk az ajtóba álló Berryvel aki egy papírt szorongatva és egy hamburgert a kezébe tartott.Berry mióta ácsorog itt?Lebuktunk?Imádkoztam,hogy csak a koncertet hallotta amit Zayn mondott nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése