Dorothee
Liam letelepedtünk egy hatalmas tölgy fa alatt ahol énekelgette tovább a most már számomra is ismert What Makes You Beautiful-ot.A dal maga a szerelemről szólt,amiket imádni szoktam.Néha-néha egy sornál úgy éreztem mintha Liam nekem szánta volna azokat a szavakat.Ilyenkor zavartságomba mindig másra szegeztem a tekintettem és próbáltam a kiszemelt tárgyra összpontosítani.Persze elég nehéz volt még így is nem Liamre figyelni,hangja mint egy vérbeli profié.Annyira magával ragadó dolog volt ez az egész.Itt ültünk kettesbe,Liam egy szerelmes dalt énekelt.Még is ez nem a romantikus filmek egyikéhez tartozott számomra hisz számomra ez olyan baráti gesztus volt.Felnézek Liamre.Bár fogalmam sincs,hogy ő miért viszonozza ezt az érzést amikkor bennem nincs tiszta jó indulat.Beismerem,hogy egyszer-kétszer elég a külsőről ítélek és eszem ágába sincs megismerni magát az embert.Ez egy gyakori hiba az embereknél,mindig első látásra ítél.Sajnos én is valamikor nem tudom korrigálni a helyzetet...ebből következik,hogy a legtöbb dívához hasonlóan én is a szememre hagyatkozok...nem kéne....nem helyes.Mostanra viszont megváltozott ez az érzés...itt Londonban megtanultam,hogy nem a külső a fontos...Liamet sem a külsejééről ítéltem meg....de nagyon nehéz volt vele beszélnem,nem volt könnyű levetkőzni magam és mutatni az igazi énem.De amint látom helyesen tettem.Liamnek tetszik az igazi énem.Ahogy nekem is.
-Indulunk?-kérdezte tőlem egy hang de túlságosan is elmélyedtem ezért értelmetlenül felnéztem a mellettem álló alakra.
-Tessék?-kérdeztem értelmetlenül.
-Azt kérdeztem,hogy indulunk vagy itt akarsz éjszakázni?-nyújtotta felém egy mosollyal a kezét.
Belemélyesztettem az én kezemet az övébe leengedtem az eddigi súlyokat magamról és felálltam Liammel szembe.
-Igyekezünk mert,a végén még félre értik ezt a dolgot-felelte nevetve Liam mire én is felnevettem de aztán el is indultunk haza felé.
Már a nap nem tartotta meg magát a horizontig sem,ezért már csak a nyári világosság tartott minket fénybe.A nyári időszámításba sokszor vesszük észre,hogy esténként mintha nem olyan sötét lenne hanem mint amikor egy óriási szürke felhő állja el a nap útját.Most ezért is találtuk szerencsésnek,hogy nyár van.Majdnem....Augusztus.27 van ezt nem lehetne nevezni már nyárnak.Sok fiatal már megvan rémülve ettől a dátumtól mert,néhány nap választja el őket a sulitól.A tinik nagy része ezeket az utolsó napokat szokta jól kihasználni...hogy mind ezt honnan tudom?Engem is a nyár utolsó napján elhívtak egy buliba,de én elutasítottam az ajánlatot.Az nap sokkal fontosabb dolgom volt....vigyáznom kellet a szomszédom kisbabájára...amúgy se vagyok az a bulizós csaj.Ami azt illeti én még sose mentem buliba....igen fiatal vagyok élvezzem az életem de....én mindig is másba találtam meg az élvezet.Szeretem a ház körül sündörögni és segíteni a szomszédoknak is ha valami gondjuk akadt ott teremtem.Ha éppen a munkám engedte szívesen vigyáztam a gyerekekre...ne tudjátok meg három kisbaba van a szomszédunkba szóval...és én ingyen elvállaltam.Imádtam a gyerekeket,kis törékenyek.Főleg ezeket az aranyos kisbabákat...sokak szerint a kisbabákkal nagyon nehéz,ezt a szülők maguk is elmondják nekem.Én tudom,hogy a kisbabák a sírással csak kommunikálni akarnak ezért igyekszem megértetni,hogy mit is szeretne.Eddig mindig hibátlanul tudtam,hogy mi kell a kis gyerekeknek ha felsírtak.A szülők még azóta is faggatnak,hogy honnan értetem meg a babákat magammal.Én magam sem tudom...egyszerűen próbálok gyerek fejjel gondolkodni.Mi közbe ezekbe az élményekbe újra beleéltem magam addig haza teremtünk Liammel.Már a a bejárati ajtónál voltunk Liam pedig ajtót nyitott nekem.
Köszönöm-suttogtam oda neki majd mikor beléptem a küszöbön egyből ledöbbentem.
Mindenki sürgőt-forgott a konyhába.Ida terítette az asztalt,Harry pedig valami féle szószt kevergetett gáznál.Niall Niall,Zayn és Louis a krumplikat pucolták,Bob pedig kostólgata Harry szószát a tűzhelynél.Mikor Liam becsukta maga után az ajtót mindenki felfigyelt erre.
-Épp jókor jöttök,hamarosan kész lesz a a vacsora-jött felénk Bob.
-És pont most végeztünk a hámozással-törölgette meg Louis a verejtéket a homlokáról.Zayn e közbe egy a felszeletelt krumplikat egy fazékba beletette főni.
-Jaj annyira szégyelljük amiért nem tudtunk segíteni!-néztem körül ahol mindenki dolgozott.
-Ugyan már Dorothee!-tette Bob a kezét a vállamra-Azt híresztelték,hogy tudsz sütni,ezért reggelre ráértek valamit össze-ütni!
-Mi?-szisszent föl Liam.
-Liam neked is ki kell venned valamiből a részed-meresztett egy szigorú pillantást liamre bob.
Liamnek sem kellet több azonnal elhallgatott.
-Harry még van egy negyed óra mire jó lesz a pörkölt-ment Harryhez Bob
-Ugyan már Bob,ön most azzal jön,hogy nem tudok remek mexikói szószt főzni?-tette le az asztalra az edényt Harry.
Én egy értelmetlen arcot vágtam Liamnek,hogy magyarázza el nekem,Harry fura viselkedését.
-Mindig is imádta a mexikóit ezért is tanulta el a receptjeiket-válaszolt a "kérdésemre" Liam.
Louis,Niall egymás mellett ücsörögtek az asztalnál,velük szembe pedig Ida volt.Ida felém nézett és megpaskolt egy helyet miszerint üljek le én is.Én egy néma bólintással leültem Ida mellé
-Figyeljen Bob!Értékelem,hogy a hazai ízeket jobban kedveli de ma kivételesen kóstoljon meg mást is-akaratoskodott Harry persze nem tudtam miről mert,nem figyeltem túlzottan.
-Akkor is én nem tartom jó ötletnek beleszórni a maradék borsot is,elegedet használtál a pörkölthöz-ellenezte bob.
-Magának nincs ízlése a mexikóihoz-ezzel a mondattal leült az asztal szélénél árválkodó székre.
Hamarosan Zayn is leült Niall mellé,Liam pedig mellém.Bob pedig Harryvel szembe ült le.A vacsora igazán jól telt....sokat nevettünk főleg Bob történetein,de Harrynek is akadtak kínos történetei.Mint már említette Harry szeret meztelenkedni...oké ez elégé elveszi az ember étvágyát.De végül egy poén kerekedett ki belőle.Ida és Louis egy kicsit versengett ki tudja a legjobb viccet mondani.Ida aljas húzással-Louis répa imádatával kapcsolatosan-nyert.
----*-----
Kora reggel volt...én úgy gondoltam,hogy a jobb oldali három emeletes ágyból a középsőt választom ami nem volt a legbölcsebb döntés mert,a fejem fölött Niall aztán tudott horkolni.Alattam Ida feküdt,ami megnyugvás volt mert,ő legalább nem csapot zajt.Tegnap este a vacsora után némelyikünk-többek között én- lefeküdt aludni de voltak olyanok akik még elütötték valamivel az idejüket.Louis például egy kép regényt olvasott,az se lepne meg ha a répás történet lett volna abba a képregénybe.Harry az árválkodó ágyat választva elmélyült gondolatiba,gondolom azután nem sokkal el is aludt,jól ismerve az elbambulást azzal jár,hogy nem sokkal utána bealszol.Liam a gitárommal babrált-mivel elhoztam otthonról-.Nem pengetett bele csak ellenőrizte,hogy minden rendben van vele.Ida pedig még újra átolvasta a szövegét .Én is lefekvés előtt átnéztem a dalomat és utána lefeküdtem.Fél álomba voltam csak,egy rém álom miatt felébresztettem magam.Próbáltam vissza aludni de csak annyi volt az eredménye,hogy gyönge testem nem tudtam mozgatni.Viszont egy trombita szóra mindenki felriadót a szobába.Nem kell mondanom,hogy jól bevertem az ágy "plafonjába" a fejem.De aki az első kettő részbe volt szerintem szint úgy beverték a fejüket.
-Mi az már aludni sem hagynak?-kiabálta Harry majd a feje alá tette a párnát.
-Nincs lazsálás fiatalok!A teheneket meg kell fejni aztán legeltetni-szólalt meg Bob a szoba ajtajából.
-Hány óra van?-kérdezte nyúzottan Zayn majd lepillantott a 2.szinten lévő Liamre aki kar óráját nézett.
-Negyed hat-válaszolta fáradtan Liam
-Ez most komoly?-pattant ki az ágyából Harry-Negyed hat és már kelnünk kell?
-És ez még csak a kezdet holnap negyed ötre kell kelnetek szóval még hagytalak az első napon pihenni titeket-válaszolta higgadt vérrel Bob mire mi lehajtott fejjel kimásztunk az ágyból.Aki persze a 2. és a 3.szintű ágyat választotta annak le is kellet másznia a létráról.Beletartoztam ezzel én,aki egyszer kétszer elveszítette egyensúlyát és csak a kezemmel tudtam megtartani magam pedig csak egy szintet kellet volna csak létráznom nem úgy mint Niallnek.A fürdőt mi lányok használtuk a készülésnél,nem volt igazából nagy cucc amit felvettünk.Egyszerű farmer és ing,Idán pedig egy póló,elvégre a farmon csak betisztítani tudnánk a városi ruhánkat.A fiúk a szobába készűlödtek el majd elindultunk a pajtához ahol Bob várt minket a teheneknél.
-Gyertek bátran!Nem harapnak-szólalt felénk Bob mi pedig oda sétáltunk a bocikhoz akik csak egy muval köszöntöttek minket.
-Na ki lesz a fejő?-nézett körül mire egymásra nézve kutakodtunk.
Végül a megfelelő prédára mutatva döntöttük el aki azonnal felsóhajtott.
-Gyere csak Ida!Nem fog bántani-egyet intett Bob Idának lassan megeresztette lábait és kis léptekkel ment.De mi gyorsan túl akartunk lenni ezen az egészen,ezért begyorsítva Ida lépteit meglöktük,hogy gyorsabban haladjon.Ida egy gúnyos fintort vágott.
-Gyáva nyulak vagytok-ezzel a mondattal ült le a kisszékre.
-Niall,Zayn,gyertek addig kivisszük a többi tehenet-adta ki a parancsot Bob-Harry,Louis,Ida ti is kövesetek ha ezzel megvagytok!
-Oké!-szólt vissza Harry majd Idára néztünk.
-Nos Ida?-tettem csípőre a kezem.
-Miért is rám bíztátok ezt a feladatot?-tárta szét a kezeit Ida.
-Hahó,ki is dicsekedett el azzal nekünk,hogy tavaly megfejtél egy tehenet-érvelt Harry.
-Miért is mondtam ezt el egyáltalán?-nézett a tehénre.
-Ugyan Ida!Légy egy szerény kis paraszti lány és fejd meg a tehenet-tette Louis Ida vállára a kezeit.
-Sokkal tartoztok nekem-ezzel mondatával próbálta megfejni a jószágot.Néha,néha elégé bénán sikerült mivel a tehén maga is makacskodott,hogy még véletlenül se tudjon tejet adni.Némelyiknél felnevettünk,ilyenkor Ida egy csúnya pillantást vetett ránk.Majd tovább csinálta a dolgát.
szóismélés
VálaszTörlés