A bejelentés

                                           A bejelentés
                                              Dorothee

Nagyon izgultam,bármelyik pillanatba búcsút inthet az egyikünk...ezt viszont nem akarom....nem akarom,hogy Ida vagy Berry is távozzon.Igazságtalannak éreztem ezt,hogy talán nem mindegyikünket juttatják tovább...persze ez egy verseny és itt is a legjobbat keresik de

akkor is...Ida felfoghatatlanul hiányozna nekem,Berryt hiába,hogy csak 1 napja ismerjük ő is részese lett az életünknek.És ha én?Egy kicsit csalódnék de nem bánnám mert,nem éltem nagyon bele magam...ha nagyon beleélném nem csak a mécses törne el bennem.Idegesen nyúltam a

kezemmel az arcomra és idegesen végig húztam rajta.Frusztrált voltam és szívem azt hiszem most kiakart ugrani helyéről.Arra lettünk figyelmesek,hogy mentorok vissza fordultak felénk.Megvan a vég ítélet.Ha azt mondják,hogy olyan szívverés nincs ami ki ne pattanjon a mellkasunkból akkor hatalmasat tévednek...én már a határnál voltam,hogy a szívem már kiakart szakadni helyéről.

-Lányok meghoztuk a döntést és arra jutottunk,hogy...-húzta az időt Gary.Talán még idegesebb lettem mikor Gary ezeket a szavakat mondta ki a száján.

-A verseny számotokra,mind hármatok számára...-megint egy hatás szünetet gyakorolt be Gary.Én meg már kezdtem berágni Garyre amiért ennyire húzza az időt.De ami a fontosabb,hogy most vagy mind hárman bukjunk ezen a versenyen vagy tovább dédelgethetjük ezt az álmot.Vagyis inkább...ez csak Berryre és Idára vonatkozik.Nem tudom,hogy mit érzek a zenével kapcsolatba de inspirál engem.Gary egy hatalmasat sóhajtott.Ez volt a végszó.

-Folytatódik!-kiáltotta föl Gary én meg hitetlen kedve álltam ott elkerekedett szemekkel.Persze Berry és Ida megölelték egymást én meg mint egy fa darab álltam ott.Ez komoly?Bekerültem a legjobb 100-ba?Ida és Berry rögtön lefogták a csuklóimat és magukhoz húztak.Én csak értelmetlenül kapaszkodtam beléjük.Még mindig nem hitem el.Ida futott is le a színpadról addig Berry fogván a kezem lekísért engem a színpadról tudatva,hogy nem épp abba az állapotba vagyok aki most megmozdulna.Ez így is volt,én még mindig nyitott szájjal és elkerekedett szemekkel lépkedtem le a lépcsőn.Sokkos állapotba voltam.Arra sem figyelt mit mondott Dermot mikor kijöttünk mert,még mindig sokk hatása

alatt voltam és még mindig nem hittem el.Már ott lenni a 100-ba...lehet,hogy hülyeség de számomra ez is egy állomás ami közelebb visz ahhoz,hogy felülkerekedjek önmagamon.Vissza felé is a lányok kézen fogva vittek és ébresztgettek,én meg mint egy holdkóros úgy ment.

-Talán fel kéne pofoznunk?-hajolt le,hogy jobban lássa Berryt mivel én voltam középen Ida és Berry közbe fogták a kezem és úgy vezettek végig a folyóson.

-Nem,nem az csak ártana neki,inkább vigyük a szobába és fektessük le aztán csak magához tér-ellenezte Berry.A 180-as ajtóhoz értünk és bementünk ahol Ida apró pofonokkal próbált észhez téríteni.

-Dorothee!Dorothee!Bent vagyunk a legjobb 100-ba már nem kell izgulni-suttogta halkan Ida közbe apró pofonokat osztott arcomra.Majd mikor tudatosult bennem amiket mondott kénytelen voltam visszahangoztatni

-Bent vagyunk a legjobb 100-ba!-sikítottam föl közbe Idáról nem vettem le a szemem aki megvolt könnyebbülve azzal,hogy végre észhez

tértem.Berry közbe bejött a bejárati ajtón egy papírt szorongatva.

-Hé,csajok küldtek idő közbe egy levelet amibe az áll,hogy pontba este 7-kor legyünk a színpadon valami bejelentés végett-mutatta föl a papírt Berry majd oda sietünk hozzá és mi is oda rohantunk.

Kedves továbbjutok!

Megtisztelnétek a jelenlétetekkel ha

ma 19:00-kor mutatkoznátok a többi 100

továbbjutóval.A meghallgatási helyszínéhez

kell jönnötök.Van egy bejelenteni valónk.

Ezek álltak a papír fecnin.Vajon milyen bejelentés?Amint túl vagyunk az első szinten már mehetünk este a következőre.Ránéztem a fali órára a szekrények fölött.Az óra 11-et ütött.Talán addig eltölthetnénk a csajokkal az időt hasznosan...van egy olyan érzésem,hogy ez a bejelentés nem sugall semmi jót.

-Héj,mit szólnátok hozzá ha kihasználnánk az időt és lazítanánk-csaptam össze a tenyeremet és a lányokra néztem.Ők egy egyetértő mosolyt díjaztak.

                                                  *

Már csak egy fél óra választ el a bejelenteni valótól,minél jobban fut az idő annál idegesebb leszek,én úgy éreztem,hogy ez nem jutalmi bejelentés lesz.Ezért Berryvel és Idával próbáltam minél több időt tölteni.Először is jobban összeismerkedtünk Berryvel.Kiderült,hogy van két bátyja akik Amerikába élnek ezért ritkán tudnak személyesen találkozni.Van még emellett 4 macskája is,az egyik vemhes is és már Berry

izgatottan várja a kiscicákat persze miután megtanulnak járni és rendesen enni azután oda adják őket mert az apja szerint elég 4 macska is a háznál.Amellett nem meglepő,hogy nem ez a nagyon vörös haj az eredeti haja hanem barna de ő mindig is imádta a vörös színt ezért is festette be vörösre.Ja,és imádja a One Directiont,nagy álma,hogy egyszer találkozzon velük.Hát mit szólna akkor ahhoz ha megtudná,hogy mi

Idával nem csak találkoztunk hanem konkrét beszélgetést is végre hajtottunk.Ida elmesélte neki,hogy volt egy bátyja de egy autó balesetbe meghalt,azóta is nehéz a sírkövéhez mennie.Igen....Ida a bátyját Jamest még 10 éves korába elvesztette,mindössze 23 éves volt a bátyja.Azóta lett egy húga Maria aki 12 éves és persze szereti idegesíteni nővérét de mióta Ida érzékenyebb lett azóta jobb nem kötekedni vele.Én is elárultam,hogy igazából Francia országba élek de Ida tett keresztbe,hogy a vártnál tovább maradjak itt.A családomról nem akartam beszélni.Senkinek se mertem erről beszélni.Még Idának sem.Ez...túlságosan is nagy nyomott hagyott ahhoz,hogy kiszivárogjon a külvilágba.Lehet,hogy lesz egyszer bátorságom,hogy nekik vagy bárki másnak elmondjam de most még nincs elég erőm ehhez.Talán azért is mert,még mindig számomra felfoghatatlan dolog ez.A hátralevő nap folyamán a lányokkal mindenképp körbe akartam nézni ebbe a táborba,hogy mi hol van.Lehet,hogy ez az utolsó napom itt és én minden zegét-zúgat képes lennék átkutatni ennek az épületnek.Persze Ida értelmetlenül követett engem bár valamikor megálltak és inkább hagytak magamra,hogy én nézek szét.Idával elmentünk ebbe a fél órába a raktárba ott beszélgetni a fiúkkal telefonon.Ők izgatottan várták a nagy hírt.

-Fiúk rossz hírünk van számotokra...-szólt egy kicsit elkeseredett hangon Ida,nagyon hitelesen akarta eljátszani ezt a mondatot.

A fiúk persze egyből felnyögtek és nagy sóhajtozásokat hallottunk.

-...még egy darabig nem fogunk találkozni-folytattam örömteliben Ida mondatát amire hatalmas ujjongás következett.

-És most bent vagytok a 100-ba?-kérdezte izgatottan Zayn.

-Igen,bent vagyunk-hangoztattam el másodjára is még mindig kicsattanó mosollyal.Azt vetem észre,hogy  Ida lehalkítja a telefont és feláll a helyéről és megy az ajtó fele.

-Te hova mész?-kíváncsiskodtam.

-Hív a természet-mosolygott rám majd én is viszonoztam.

-Bocs,fiúk Idának dolga akadt....a mosdóba-tettem fülemhez a telefont,hogy jobban haljanak.Egy kis kuncogás tört fel a háttérből.

-És képzeljétek valami bejelentésre készülnek a mentorok úgy fél óra múlva-újságoltam el a hírt a fiúknak.Így a legjobb....ha lemondom.

-Tényleg?Akkor készüljetek...-szólalt meg Louis majd azt hallottam egyszerűségébe elhallgatott.

-Mire készüljünk?-kíváncsiskodtam.

-Semmi,csak...Louis beszél össze-vissza-nevetett zavartan Zayn.Nekem itt valami nem stimmelt.

-Oké!-mondtam zavartan-Akkor ha nem bánjátok megyek is!

-Szia!-köszöntek el közösen és már arra készültem,hogy kinyomjam mikor valami zajt hallottam.Ez a zaj olyan lett volna mintha eldobta volna valaki a telefont majd a fülemhez emeltem a telefont.

-Te megörültél Louis!Azt akarod,hogy kétségbe essenek?-hallatszott egy hang ami Harryé volt.Nem tudtam,hogy ezt mire véljem ezért továbbfolytattam a lehallgatást.

-Azt hittem jobb ha tisztába vannak a dolgokkal-védekezett Louis.

-Jobb ha nem mert,ez elég nehéz lenne nekik-szólt vissza Zayn.

-Na jó fiúk!Álljatok le!A lényeg,hogy a tudatlanok sorába álljunk mintha mit sem tudnánk erről az egészről mikor közlik velünk-állította le a vitát Liam.Én viszont most egy kicsit mérges voltam Liamre amiért nem tudtam meg,hogy végső soron ők tudják mi is ez a bizonyos bejelentés.Aztán a fiúk elkezdtek a koncert dolgokról beszélgetni ezért úgy gondoltam,hogy jobb ha kinyomom.Nagyon aggasztott most már ez.Lassan kisétáltam a raktárból és elmélyültem abba,hogy mi lehet ez a bejelentés....ráadásul még jobban felcsigáztak ezzel a fiúk.Még idegesebb léptekkel járkáltam a folyóson,egyszerűen az tudatosult bennem,hogy a fiúk tudnak valamit amit mi nem.Vajon mire értette azt Louis,hogy tisztába legyünk a dolgokkal?És Liam is mire vélte azt,hogy a tudatlanok sorába állnak?Ezek a kérdések kavarogtak bennem majd össze futottam Idával és Berryvel.

-Mindenhol kerestünk,gyere mindjárt hét óra-karolt belém Ida és már futottunk is a helyszínre.Út közbe vissza adtam a telefont Idának és közepes tempóba haladtunk majd végre oda értünk és felmentünk a színpadra ahol már vagy 60-an voltak persze utánunk is jöttek.Mi a lányokkal a jobb szélen helyezkedtünk el és szembe néztünk a mentorokkal.Mikor már mind a 100 versenyző előkerült a mentorok állva néztek szembe velünk a 100 versenyzővel.

-Egy őszinte elismerés e 100 versenyzőnek akikbe tehetség szorult-csendült föl Tulisa mire sokan huzgatták a szájukat,persze a mosolyra értem.

-Most még 100-an vagytok....viszont néhány perc múlva ez le fog csökkenni 50-jelentette be Tulisa ezt az igen érdekes közleményt.Én csak összehúztam a szemem és próbáltam kerülgetni,hogy hol a csapda.

-Ugyan is míg ti találtatok valami el foglaltságot a nap hátra levő részébe mi azon agyaltunk,hogy kik legyenek azok akik tovább folytathatják a versenyt-vette át a szót Gary-4 szoba lesz amit 25 főre fogunk osztani,ebből csupán két szobányi ember fog örülni a másik kettő azonnal szedheti a sátor fáját és távozhat a táborból.

 Na ezek hallatán én ledöbbentem....ezek szerint semmi Félé meghallgatás,hogy kinek van helye hanem így egyszerűségibe kiválasztják az 50 versenyzőt...azt hiszem,hogy az én esélyem,hogy a legjobb 50-be legyek az 21%-ra utalnám.Félek,hogy ezen múlhat Idáék sorsa is,és ha mind hármunkat arra a szobára osztanak ahol a kiesés küszöbe áll....azt hiszem,hogy a vér nyomásom felment 100-ról 150-re.