Bevallom...

                                          Bevallom...
                                                Liam

Bekell valljam elsőnek fogalmam sem volt,hogy Dorothee minek ment el mellőlem mikor tisztázni akartam a dolgokat.De aztán még furcsább dolog történt mikor a volt gitáromat a kezébe találtam.Azt hittem,hogy egy biztonságos helyen őrzi...vagy talán...
-Ezt a dalt csak is kizárólag neked játszom el-mosolyodott el Dorothee és elkezdett játszani a gitáron.Elsőnek nem tudtam milyen számot játszik el,ezért karba font kézzel és összehúzott szemekkel próbáltam kivenni mi az.Nem az volt,hogy Dorothee olyan rosszul gitározott...sőt még jobban mint mikor én tanítottam.Aztán annál bizonyos sornál rájöttem,hogy mit is játszik el....akaratlanul is elmosolyodtam.Hisz a kedvenc számom játszotta el...Dorothee úgy pengette a gitárt mintha évek óta a kezébe került volna.Már csak azt nem tudtam,hogy...de most pillanatnyilag nem ez kötött le.Hallani akartam,hogy Dorothee csakis kizárólag nekem játszik.Ahogy elöntöttek engem ezek az érzések rájöttem valamire.Azt,hogy én már túl léptem Daniellen mert,különben most nem így állnék hozzá Dortoheehoz.Ugyanis az igazság az,hogy elsőnek mintha egy varázslat lett volna köztünk,ami nem tudta eldönteni,hogy ez egy barátság vagy egy szerelem kezdete is lehet.Fokozatosan jobban és jobban kezdtem megkedvelni Dorotheet,és mindig is itt állt előttem a válasz.A válasz,hogy Dorothee mostanra az életem részévé vállt.És rájöttem egy igen fontos dologra ami ehhez kapcsolódik.Megtetszett nekem.Igen nekem megtetszett ez a lány.Dorothee nagyon megtetszett nekem.És félek,hogy ez az érzés talán nem kölcsönös de...ez talán jobb is.Daniellen akármennyire túl is léptem nem állok készen egy újabb kapcsolatra.Hiába hozza ki belőlem azokat Dorothee ezeket a különös érzéseket.Kezdés képen,hogy nem régibe megakartam volna fojtani a legjobb barátomat csak azért mert,tényleg különös volt számomra ez az egész.És mostanra rájöttem,hogy Dorothee honnan tanult meg így gitározni.Jövök eggyel Niallnek...sőt kettővel hisz gyanúsítottam ezért duplán tartozok.Ahogy Dorothee játszotta dalt egy pillanatra sem rándult a szám mert,nekem ez a boldogság jele volt,hogy ezt a mosolyt ne töröljem le.Nagyon örültem amiért emiatt maradt föl,hogy ezt az ajándékot átadja nekem.És annak is mert,ráébresztett,hogy végre tényleg túl vagyok Daniellen és,hogy új hölgy jött a képbe.Mikor befejezte a dalt,összecsapattam két kezem.És ez egy tapsba fordult.
-Boldog születésnapot!-köszöntött fel örömteliben Dorothee.
Én meg nem bírtam ki,hogy oda ne menjek fél rohanással és meg ne öleljem.Pedig így történt a lépteim gyorsak voltak és amint Dortoheehoz értem átölelte a hátnál elkezdtem simogatni azt.Dorothee viszonozta az ölelésem és két kezét a vállamra tette,hogy közelebb húzódjon hozzám.
-Köszönöm-suttogtam bele szőke hajába.Most végre érezhettem Dorothee illatát ami enyhe vanília illatú volt.Haja pedig mint a nárcisznak az illata.Azt hiszem,hogy egy könnyen nem is akartam kimenni ebből a pozícióból.Dorothee itt volt a karjaimba és most újra feléledtek az érzéseim...persze ezek nem olyan fellángolások mint Daniellnél jelentkezett,de ez a szikra is volt olyan erős.Dorothee számomra úgy tökéletes ahogy van.Hullámos szőke haj tincsei,megindítóak,barna szemeibe nem lehet nem elmélyedni egy röpnyi időre.Testalkata pedig nem ahhoz a karcsú alakhoz ragazkodott mint a modelleké,de nem is azokhoz az enyhén meghízott lányokhoz tartozott hanem egy normális testalkatú lányhoz tartozott.Egy kicsit elhúzódtam tőle mire ő is eltávolodott egy kicsit tőlem.Megint elragadott engem a barna szemei egy másik világba.Nem tudtam még a mosolyomat se visszatartani de nem is akartam,elmosolyodtam....Dorothee szint úgy és így megint láthattam angyali mosolyát.
                                          -----*----
Ma volt az utolsó nap...ma megyünk vissza Londonba.Mindannyian pakolgatunk a csomagjainkba.Látszott ugyanakkor mindenkin,hogy nincs sok kedve elhagyni ezt a helyet.Az igazság,hogy én is nagyon megkedveltem ezt a helyet és magát az állatokat is.Ez számunkra egy próba lett volna de a végén ahogy Adam is mondta értékes leckét kaptunk.Rájöttünk,hogy nem olyan nagy tragédia ha néhány napig nem kell használni az elektromos készülékeket.Először én is be voltam sokkolva,hogy "Jaj, most mi lesz 5 napon keresztül nem lesz se TV,se laptop".De itt aztán nem lehetett unatkozni.Az állatok tettek róla,hogy ne legyen szürke hétköznapunk.Jó volt arra kelni,hogy a mosdóba Mindy mindig ott várt minket tojással,amit későbbre el is raktunk.Harry jó maga elég meg is barátkozott Mindyvel,ezt titkolta is de mi jól hallottuk,hogy kijárogatott hozzá esténként és énekelgetett neki.És még azt mondta,hogy nem fog énekelni az itteni hölgyeknek.Lássuk be Mindy is egy szerény tyúkanyó,akit felvillanyoztak azzal,hogy énekelgettek neki.Louis annyira megbarátkozott az egyik libával,hogy el is nevezte,jobban mondva adott neki egy második nevet.Jerry az eredeti neve a lúdnak,és ő átadta második névnek az Oscar lett.Hogy miért ez a név?Úgy gondolta Oscar díjra jelölhetnék ahogy gágogni tud.Ida megismerkedett az első fejésnél Wandával.És mondhatjuk Wanda annyira megkedvelte Idát,hogy Ida nélkül nem is ment ki legelni,mindig várta,hogy jöjjön a leányzó.Zayn pedig jó maga is egy lúddal barátkozott össze,igaz folyton csipkedte őt de annál a lúdnál ez volt a szeretett jele.Niall pedig...hát ő rájött,hogy nem lenne képes ezekből az állatokból falatozni ezért el volt tiltakozva,hogy húst egyen ezen az 5 napon.Ami még Niallt illeti,kibékültünk és vagy 3-szor bocsánatot kértem tőle amiért félre értettem a dolgokat és,hogy duplán ráfizettek erre amit tett.Dorotheeval ajándéka után pedig együtt mentünk vissza a születésnapi partyra ami bár nem olyan mint egy 21.századi party de ahhoz megfelel,hogy jól érezzünk magunkat.Egész este kártya partyztunk,szerencsére jártas volt Bob rummyba ezért csak a lányokat kellet betanítani ebbe a játékba.Most szerintem nem is hagytak nyerni de végül is megint hoztam a csúcs formámat és ezúttal nem én zártam a sort...legalábbis hátulról nem de elől igen.Dorothee és én is megbarátkoztunk egy állattal a farm egyetlen lovával.Bob azt mondta ha bármikor is kedvünk támad akkor lejöhetünk meglátogatni újra és akkor még lovagolni is lehet Izzyn.Annyi biztos,hogy egyszer vissza akarunk jönni a farmra és ez egy közös döntés.Hisz mindannyian megszerettük az állatokat,ahogy a zöldségeket,gyümölcsöket szedtük ki földből,fáról,hogy legyen valami az asztalon.Belátom,hogy Adamnek igaza volt....nem kell nekünk folyton az elektronika világába élnünk,valamikor csak kapcsoljuk ki magunkat...és még az volt a legjobb ebbe a pár napba,hogy senki se tudta meg,hogy hol vagyunk mert,akkor már itt a farmon gyülekeztek volna sorra az újság írok és a rajongók.A rajongókkal lenni tényleg élvezet de nem akkor mikor lazítunk,szóval...indulásra készen voltunk.Mindenki becsomagolta a holmiját.Legutolsóként Ida küszködött bőröndjével amire végül ráült,hogy ne nyíljon ki.
-Látom,mindannyian elkészültettek-lépett be az ajtón Bob mi pedig egy lelketlen pillantást vetettünk rá.
-Tudja Bob,elsőnek úgy gondoltam,hogy ez egy borzalmas hely-kezdett bele Harry a búcsúbeszédébe-De aztán jöttek ezek az állatok,és ez a nyugis élet,ahol nem támadnak le minket az újságírók és az örült rajongók.Én csak azt akarom mondani...azt,hogy...azt...
-Ezzel a dadogással azt akarja kifejezni,hogy hiányozni fog nekünk a farm-fordítottam le Harry szavait mert,neki elég nehéz ilyen érzelmes dolgokat bevallani.
-Nem kértem tolmácsot-szidott le Harry majd beismerésül válaszolt-De igaz amit mondott!
-Mielőtt elmentek gyertek,had mutassak még valamit-szólalt meg bob és ujjával legyintett,hogy jöjjünk utána.Bob egyenesen az udvarra vezetett minket és olyan meglepetés várt minket,ami általában egy filmekbe szokás.Az összes állat kint volt,Minden egyes olyan állat akikkel foglalkoztunk az elmúlt napokba.
-De miért engedte ki őket?-fordult Zayn Bob felé.
-Hogy még így utolag elbúcsúzzatok tőlük-válaszolt egyszerűen bob.
-Tudja bob,megalkudtunk abba,hogy jövő nyáron újra meglátogatjuk a farmot ezért készüljön fel és várjon minket-ment Louis Bob közelébe.Bob egy széles mosollyal bólintott és több se kellet megrohamoztuk az állatokat,persze a kedvenceinket mindenképp megölelgettük.
-Oscar ne felejtsd el,hogy ne csapj meg másokat-vette föl Louis a kedvenc lúdját-hogy honnan tudta megkülönböztetni?A többi lúdtól eltérve neki volt egy fekete tollazat a nyakánál ezért tudta megkülönböztetni  a többitől-majd oda súgott valamit amit valószínűleg csak én hallottam-Legfeljebb Idát!
Én megfogadtam a szemem...azóta sem tudom mi történt Louis és Ida között csak,annyit tudok,hogy Idát megcsapta Oscar.Én oda mentem Dorotheehoz aki még mindig Izzyvel volt.
-Liam esküdjél meg,hogy jövő nyárra akármi is történik de eljövünk a farmra-fordult felém komoly arccal a lány.
-Eskü!-tettem szívemhez a kezem a másikat pedig félig emeltem.Dorothee elmosolyodott és tovább kényeszttete Izzyt.Én is megsimogattam Izzy hátát  majd áttuszkoltam magam az állat seregen és bobhoz mentem.
-Bob egy vallomással tartozom-néztem komolyan Bobra mire ő is elkomolyodott-Igaz,hogy elsőnek nem nagyon voltunk benne ebbe a farmos dologba most meg nem is akarunk elmenni annyira megszerettük ezt a helyet.De sajnos nem tudunk maradni.....Dorotheenak és Idának mennie kell a versenyre nekünk a fiúkkal pedig építenünk kell tovább a karrierünket.
-Adam megmondta,hogy nehezen tudok majd elmenni....hát így is lett-válaszolt egyszerűen Bob majd a többiekhez fordult.
-Mindenki mindenkitől elbúcsúzott-fordult a többiekhez mire Harry egy elégé érdekes reakciót váltott ki.
-Énekelhettek még egy utolsó dalt Mindynek-kérdezte a fürtös barátunk,karjaiba közbe Mindy volt.
-Aha!-mutatott rá elismerésül Zayn-Bevallottad!
-Mit?-értetlenkedett Harry.
-Azt,hogy te énekelgetsz esténként Mindynek-felelte büszkén Zayn.
-Mit is mondtál Harry Adamnek?-ment közelebb Louis barátjához-Mondjuk olyat,hogy te nem fogsz paraszti lánykáknak énekelni.
-Hát nem is egy paraszti lány Mindy-nézett Mindyre szomorkásan-Hiányozni fog ez a tollas!
-Jól van Harry!Vegyél egy könnyes búcsút és induljunk!Adam azt mondta,hogy 5-re mindenképp otthon kell lennünk-emeltem meg a csomagjaimat amiket én és a többiek ledobtunk az állat sereg láttán néhány perccel ezelőtt.
-Ami azt illeti akkor gyorsabban kéne másznunk a domboldalon-sietett a csomagjaiért Zayn.
-Nyugalom most nem mászni fogunk-válaszolta széles mosollyal Bob mire mindannyian értetlenkedtünk.
-Komolyan azt hit tétek,hogy ilyen jól tudok mászni-tette csípőre a kezeit bob.Még mindig értetlenül néztünk Bobra majd felsóhajtott.
-Gyertek utánam!-legyintett mire mi csomagjainkkal elindultunk utána.Egy kicsit messzebb mentünk a dombtól amit néhány napja megmásztunk majd Bob két bokrot szét tolt ami egy lépcső sort vezetett végig.Öreges volt de,jó stabil és persze az egekig ért amilyen magas a domb.Közbe az erdő világa borította be,zöld fű,és jó magas fák.
-De-De hát...-makogott Harry.
-Hazudtam nektek amikor találkoztunk személyesen is....míg ti nem figyeltettek én gyorsan felfutottam a lépcsőn-magyarázta a turpisságot Bob-Kíváncsi voltam,hogy milyen reakciótok lesz a mászással de úgy látszik elég jól tűrtétek.
-Ha már itt van a lépcső akkor használjuk is-ment el bob mellett Harry és már egyből ki is próbálta,ismét elsőnek a lépcsőt.
-Ha most is kell a segítségem...-fordult Louis Idához de Ida megelőzte.
-Louis-szólt közbe Ida-Egy lépcsőt én is megtudok mászni!Kézen fogva menni tilos!
Ezzel a mondatával morcosan Harry után ment Ida,Louis pedig vállat vont majd ő is utánuk ment Zayn és Niall társaságába.Mi is Dorotheeval elindultunk,Bob pedig zárta a sort.Szótlanul telt a lépcsőzés.Senkinek sem volt most kedve beszélni,ahogy nekem se.Én csak nézegettem az erdő csodát.A lépcsőnél virágok díszelegtek,utána egyre sűrűbb lett a fű,és a nagyobb növények száma.Majd végül fák takarta el mindent,még a dombot sem lehetett látni amin lemásztunk.Majd végül felértünk épségesen,nem messze tőlünk volt az autó pálya amin most csupán egy-két autó ment.Csodával határos módon a kocsink teljesen éppen maradt,persze minden nap felnéztünk a dombra,hogy vajon meg van a kocsi és lám még mindig meg van.Bob átadta a kulcsokat Louisnak.Louis elindult a kocsi vezető üléséhez és ott ledobta cuccait majd kinyitotta a kocsit.Én és Harry beraktuk a csomagokat a csomagtartóba és mi is beszálltunk.Ugyan az a felállás volt mint mikor először jöttünk ide a farmra.Én lehajoltam az ablakot ahol bob figyelt némán minket.
-Nos hát,hiányozni fog Bob-búcsúzkodtam el kényelmet lenül.
-Jövőre nyárra itt vagyunk-szólalt meg a mellettem ülő,Louis.
-Meghiszem azt!Üzenem Adamnek,hogy nem is találhatott volna jobb csapatott akiket menedzselhet-szólalt meg az utolsó szavak útján Bob majd hátrébb állt,hogy eltudjunk indulni.Louis beindította a kocsit és kitolatott az autópályára.Onnan még egy utolsó intést mindenki váltott aztán elindultunk.Csendesen telt az út,Louis se kezdett bele a MacDonald's-os nótájába ezért nyugodtan telt el a haza menettel.Én felidéztem azokat a napokat amik az utóbbi napokba történtek a farmon.Ennek a farmnak köszönhettem meg azt mait észre kellett vennem.Megtetszett nekem Dorothee.Már London utcáiba voltunk.Zayn felém nézett.
-Hány óra van?-fordult hozzám Zayn.Én rá néztem a kar órámra.
-5 perc múlva 5-állapítottam meg a kar órámról az időt.
-Annyi épp elég!-válaszolt lelkesen Louis.Ez után gyorsabb tempóra kapcsolt és végül tényleg 5 órára beértünk a garázsunkba ami még mindig úgy volt mint 5 nappal ezelőtt.Magam után csuktam az ajtót és kinyitottam a lányoknak az ajtót.
-Ohh,köszönjük!Igazi úri ember vagy-szállt ki Dorothee egy kedves mosollyal őt,követte Ida majd becsaptam az ajtót.Louis becsukta a kocsit majd mindannyian a ház ajtajához igyekeztünk de Adam megelőzőt.
-Sziasztok!Hallottam,hogy mik történtek az elmúlt napokba és meg kell mondjam nagyon büszke vagyok rátok-szólt elismerően Adam.
-Tudod rájöttünk,hogy igazándiból nem is volt szükségünk ezekre a elektromos szerkentyűkre,anélkül is élet az élet-vallotta be Harry majd Adamre nézett-Ezért a karaoke gépet is kárpótlásul vissza szolgáltatjuk.
-De kár!Pedig elismerés képen felállítottam a nappaliba...-de nem tudta befejezni mert,Harry azonnal áttörte magát az ajtón és berohant nagy sebességgel a nappaliba.
-Haza jöttem karaoke gépem!-kiabálta Harry majd a többiek is követték persze nem örültek módjára hanem szép lassan beballagtak.
-Dorothee nekünk is ideje indulni!-nézett Ida Dorotherra majd Dorothee rám vetett egy pillantást.
-Indulj el nyugodtan,majd én utánad megyek-válaszolta semleges hangon Dorothee majd Ida ki is ballagott a kert ajtajából.
-Köszi,hogy elvittél minket!-fordult felém Dorothee.
-Nincs mit!Örülök,hogy tetszett-válaszoltam mosolyogva.
-Tanulságos egy élmény volt-ölelt át gyengéden Dorothee,én csak viszonozni tudtam ezt a kedves gesztust.
-Nos megyek is!Holnapra mindenképp készen kell lenünk-húzódott el mellőlem Dorothee amit egy kissé nehezen fogadtam el.
-Sok sikert-biztattam majd a mutató ujjamat az orrára tettem-Aztán nekem jó legyél!
-Az leszek-válaszolt kuncogva Dorothee majd felkapta földön heverő csomagjait és elindult z ajtó fele,majd még egy utolsó pillantást vetett rám majd végül Ida után szaladt.Nekem is egy élmény volt ez a farmos dolog.Talán az volt a legjobb az egészbe,hogy Dorotheet jobban meg tudtam ismerni,ráadásul úgy,hogy nem kellet azon aggodalmas kodnom,hogy lekap minket egy papparazzi.Most sajnos búcsút kell venni ettől a jó léttől.Holnaptól Adam minket reggeltől-estig fog hajtani minket.Vissza a régi kerék vágásba.